A Szenci tömb a Felvidék és Mátyusföld nyugati részén, a Csallóköztől északra, a Galántai tömbtől nyugatra, Pozsony közvetlen közelében helyezkedik el. A tömb lélekszáma közel 43 ezer fő, melynek 34,5 százaléka (15 ezer fő) magyar nemzetiségű. 9 olyan település található a területén, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja az 50 százalékot, további 10 településen pedig 10 és 50 százalék közötti a magyarság aránya. A tömb egyetlen városi jogállású települése, egyben központja a 17 ezer fős lakosságszámú Szenc, ahol a magyarság számaránya 14,5 százalék. A település a szomszédos Pozsonyboldogfával és Rétével együtt a magyar nyelvterület északi határát alkotja.

A Galántai tömböt a Felvidék nyugati részén található Mátyusföld középső területe és települései alkotják (Sárd-mente). Északról a Nagyszombati és a Galgóci, keletről a Nyitrai és a Vágsellyei, délről a Dunaszerdahelyi, nyugatról pedig a Szenci járás határolja. A tömbben összesen 42 ezer fő él, a 25 ezer fős magyarság a teljes lakosság közel 60 százalékát teszi ki. 17 településéből tizenháromban haladja meg a magyar lakosság aránya az 50 százalékot. A tömb központja, Galánta szlovák többségű, 15 ezer fős lakosságának csupán 30 százaléka tartozik a magyarsághoz. Ezzel együtt a város a mátyusföldi magyarság szellemi és kulturális központjának számít.

A felvidéki Vágmenti tömb a Kisalföld Dunától északra eső részének közepén található, északkeleti részére benyúlik a Dunamenti-dombság. A terület egésze a Vág folyó völgyében található, a Vágkirályfai-víztározótól délre. Lakosságszáma 53 ezer fő, ebből 21 ezer fő (mintegy 40 százalék) magyar nemzetiségű. A tömb 14 települése közül kilencben haladja meg a magyarok aránya az 50 százalékot. A gazdaság és az ipar központja egyaránt a tömb székhelyén, a 23 ezer fős lakosságszámú Vágsellyén található, melyben a magyarság aránya mindössze 14 százalék. A város legmeghatározóbb gazdasági vállalata a több mint 2 ezer főt foglalkoztató Duslo vegyipari cég.

A felvidéki Somorjai tömböt északról a Szenci járás, délnyugatról a magyar–szlovák államhatár, délről Dunaszerdahely térsége, északkeletről pedig a Galántai járás határolja. A tömb a Kisalföldtől a Duna által elválasztott Dunamenti-alföld Felső-Csallóköz területén, a Duna és a Kis-Duna természetes határok közé zárt területén fekszik. Közel 30 ezer fős össznépességének 57 százaléka magyar nemzetiségű, 23 településéből 16 magyar többségű. A tömb központi települése a mintegy 13 ezer fős lakosságszámú, 57 százalékos magyarságarányú Somorja, a Felső-Csallóköz gazdasági és kulturális központja.

A felvidéki Dunaszerdahelyi tömb valamennyi települése a Csallóköz szívében fekvő Dunaszerdahely városa köré tömörül. A körülbelül 53 ezer fős magyar lakosság a térség 66 ezres összlakosságának több mint 80 százalékát teszi ki. A magyarság aránya a tömb 36 településéből 35-ben meghaladja a 70 százalékot. A térség 22 és fél ezer fős központja, Dunaszerdahely a felvidéki magyarság egyik fő gazdasági és kulturális központja, lakóinak közel háromnegyede (17 ezer fő) magyar nemzetiségű.

A Nagymegyeri tömb a felvidéki Csallóköz keleti részén, Győrtől északra helyezkedik el. A tömb településeinek egyik fele a Duna közelében, a másik fele a Kis-Duna és a főág közti terület közepén található. A tömb lélekszáma körülbelül 22 és fél ezer fő, melyből a magyarság aránya 83 százalék. 15 településéből a magyar lakosság aránya 13-ban a 80 százalékot is meghaladja. A tömb központja, a közel 9 ezer fős lakosságszámú, 75 százalékos magyarságaránnyal bíró Nagymegyer régi mezőváros, az Alsó-Csallóköz agráripari központja.

A felvidéki Komáromi tömb a Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál fekszik, északon az Alsó-Nyitramenti tömb határolja, délen a Duna. A tömb lélekszáma meghaladja a 78 és fél ezret, melyből a magyarság aránya közel 63 százalék. A magyarság számaránya a tömb 22 településéből 18-ban meghaladja a 60 százalékot. A tömbnek három városa van: Komárom, Gúta és Ógyalla. A tömb központi települése a 34 ezer fős lakosságszámú Komárom, ahol a magyarok aránya 54 százalék. Komárom ma a szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai centruma, 2004 óta egyetemváros.

A felvidéki Alsó-nyitramenti tömb a Kisalföld északkeleti szélén terül el, a Dunamenti dombvidék határán, a Komáromi tömbtől északra. A tömb népességszáma 65 ezer fő, 38 százalékuk, közel 25 ezer fő magyar nemzetiségű. A tömb egészét tekintve a magyarság nincs többségben, ám ebben nagy szerepe van a kiemelkedően nagy népességű központnak, ahol a magyarság aránya csak 22 százalék. A tömb többi 9 települése közül 8-ban a magyarság számaránya meghaladja az 50 százalékot. A központ, Érsekújvár a térség történelmileg is meghatározó települése, a kisalföldi magyarság egykori szellemi-kulturális központja, népességszáma 2011-ben 39 646 fő volt.

Az Alsó-garammenti tömb Párkányt és környékét, illetve a Garam torkolatvidékét foglalja magában. A tömböt keletről az Ipoly, délről a Duna fogja közre természetes határként a magyar–szlovák államhatár mentén, nyugatról a Komáromi, északról az Érsekújvári és a Lévai járások határolják. A tömböt alkotó 30 település mindegyike magyar többségű, össznépességük meghaladja a 43 ezer főt, melyből a magyarság aránya közel 73 százalék. A tömb központja, a 11 ezer fős lakosságszámú, 60 százalékos magyarságaránnyal bíró Párkány, gazdasági, közigazgatási, oktatási központ, valamint fontos határátkelőhely.

A Garammenti tömb tengelyét a Garam folyó jelenti, a térség a folyó Lévától a torkolatig (Párkányig) húzódó völgyének településeit foglalja magában. Nyugatról a Nyitra folyó és a Kis-Duna, keletről az Ipoly vízválasztója határolják. A tömbben közel 12 ezer magyar él, a 24 ezer fős összlakosság 49 százaléka. 9 olyan település található a területén, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja az 50 százalékot, további 10-ben pedig 25 és 50 százalék közötti a magyarságarány. A tömb központja Zselíz, a 7 ezer fős várost közel azonos arányban lakják magyarok (48,7 százalék) és szlovákok (49,4 százalék).

Az Ipoly mente az Ipoly folyó vonalában húzódó földrajzi és néprajzi tájegység. A tömb az Ipoly mente szlovákiai területei foglalja magában, területének északi részén az Északnyugati-Kárpátok csoportjaiként a Korponai-hegység magasodik, délen az Ipoly völgyében elterülő síkság található. A tömb teljes népessége 27 ezer fő, melyből a magyarok száma 16 ezer fő, aránya pedig 60 százalék. 27 magyar többségű település mellett 9 olyan települést foglal magába, amelyben a magyarság aránya 10 és 50 százalék közötti. A tömb központi települése, a 7 500 fős, magyar többségű Ipolyság korábban Hont vármegye székhelyeként közigazgatási központ volt, ma határvárosként helyzete periférikus.

A felvidéki Nógrád-Gömöri tömb néprajzilag a Gömör(ország) Medvesalja elnevezésű tájegységének településeit foglalja magában. A tömb a Sucha, az Ipoly és a Béna-patak völgyeiben, a magyar–szlovák határszakasz közvetlen szomszédságában, illetve attól északra fekszenek, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Ózd gyűrűjében. A tömb közel 27 ezer fős lakosságából a 16 ezer fős magyarság aránya 62 százalék. 27 településéből 22 számít többségében magyar ajkúnak. A térség központja a városi rangú Fülek a maga 11 ezer fős lakosságával, melynek kicsivel több, mint fele (5 800 fő) magyar. A város gazdaságának meghatározó elemei a bútorgyártás és a zománcáru-gyártás.

A Gömör-Rimamenti tömb a Cserhát és a Gömör–Szepesi-érchegység között elterülő Gömöri-medencében, a területet kettévágó Rima-folyó mentén terül el. A tömböt nyugati irányból a Losonci-, és a Poltári járások, északról a Breznóbányai járás, keletről a Nagyrőcei járás, míg délről a magyar-szlovák államhatár fogja közre. A tömb népességszáma közel 49 ezer fő, melyből a magyar lakosság aránya 43 százalékot tesz ki. A 45 települést magába foglaló tömb településszerkezetét a kis falvak határozzák meg, melyek közül a magyarság 31-ben van többségben. A tömb központi települése, a közel 25 ezer fős lakosságú Rimaszombat 30 százalékos magyarsággal bír. A város a gömöri magyarság kulturális központja, gazdaságának gerincét az élelmiszeripar, főképp a sör-, a hús- és a malomipar adja.

A Gömör-Sajómenti tömb a Felvidék keleti részén helyezkedik el, Borsod-Abaúj-Zemplén megyétől északnyugatra, a magyar–szlovák határ menti térségben. A tömb a Sajó folyó völgyében és az ahhoz kapcsolódó völgyekben helyezkedik el, a Gömöri-medence, Rozsnyói-medence, részben a Gömör-Tornai-karszt és a Putnoki-dombság kistájak területén. Közel 60 ezres összlakosságának 45 százaléka, 26 500 fő magyar nemzetiségű. A magyarság 61 településéből 43-ban (csupa 1000 fő alatti faluban) van többségben, 11 településen 80 százalék feletti a magyarok aránya. A tömb települései közül három roma többségű. A tömb legnagyobb városa a hagyományos ipari központnak számító, közel 20 ezer fős Rozsnyó, ahol a lakosság alig 20 százaléka magyar. A tömb másik városa, a 7500 fős Tornalja, mely közel 60 százalékban magyar ajkú.

A Tornai tömb területe nagyrészt a Magyar Királyság idején létező Abaúj-Torna vármegye területét öleli fel. A tömb központi részét a Kassai-medence, valamint a hozzá tartozó Tornai-medence alkotja, nyugat felől a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt, kelet felől pedig az Eperjes–Tokaji-hegység északi része, a Szalánci-hegység határolja. A tömb népessége 32 ezer fő, a magyar lakosság száma 12 ezer fő, az összlakosság 38 százaléka. A tömbhöz 17 magyar többségű település tartozik, valamint 7 olyan település, ahol a magyar lakosság aránya 25 és 50 százalék között van. A tömb központja Szepsi, a Kassa-környéki járás legnépesebb települése, jelentő fafeldolgozó-, gép- és építőiparral. A 11 ezer fős városban a magyarok aránya 30 százalék körüli.

A Felső-bodrogközi tömb a Bodrogköz kistáj északi részén helyezkedik el, melyet a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók határolnak. A tömb 37 településének össznépessége közel 40 ezer fő, melynek 70 százaléka magyar. 32 település magyar többségű, további 4 településen jelentős (20% feletti) a magyar lakosság aránya. Az alacsonyan urbanizált terület központi településén, a 7 700 fős Királyhelmecen a lakosság közel háromnegyede magyar.

A szlovákiai Ung-vidéki tömb az ukrán határ közelében található, vízjárta, lápos, mocsaras terület, amit a Latorca, Ung és Laborc folyók határolnak. A tömb összlakossága közel 20 ezer fő, a magyar lakosság létszáma 12 ezer fő, arányuk a teljes népességből 61 százalék. 18 településéből 14-ben magyar többség van. A tömb központi települése, a térség oktatási központja a közel 10 ezer fős Nagykapos, ahol az 5 600 fős magyarság a lakosság 60 százalékát teszi ki.

A kárpátaljai Ungi tömb az Ungvári járás déli, síkvidéki területein található településeket foglalja magában. A térség az Alföld északi részét képező Szatmár-Beregi-síksághoz tartozik, délről a Tisza északi hajtűkanyarulata szegélyezi, a Latorca pedig kelet-nyugati irányban keresztezi azt. A tömb lélekszáma (Ungvár nélkül) 2001-ben 40 ezer fő volt, közel 60 százalékuk (24 ezer fő) magyar származású. A magyarság a tömb 29 településéből 21-ben volt többségben, arányuk 15 településen 70 százalék feletti volt. A tömb központjának a közeli Ungvárt tekinthetjük, annak ellenére, hogy a város már kívül esik a magyarok lakta területeken. A 115 ezer lakosú, közel 7 százalékos magyarsággal bíró nagyváros egész Kárpátalja közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

A kárpátaljai Beregi tömb északnyugatról az Ungi, délkeletről az Ugocsai tömbbel alkot szerves kapcsolatot, míg délnyugati irányból Magyarországgal, északkelet felől pedig ukránok által lakott területekkel érintkezik. A Szatmár-Beregi-síksághoz tartozó területet délről a Tisza érinti, melynek mellékfolyói, a Latorca és a Borzsava szabdalják a tájat. 2001-ben a 92 ezer fős tömb 71 százaléka, 66 ezer fő volt magyar származású. A magyarság a tömb 44 településéből 39-ben abszolút többségben volt, 35-ben pedig 70 százalék feletti volt az arányuk. A tömb központjában, a 26 ezer fős Beregszászon a magyarság már 2001-ben is csak (49 százalékos) relatív többségben volt. Beregszász a kárpátaljai magyarság kulturális központja is, itt működik többek között a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház.

A kárpátaljai Ugocsai tömb délkeletről a Romániában lévő szatmári, nyugatról pedig az anyaországgal és a beregi tömbbel határos. A Szatmár-Beregi-síkság peremén elterülő, keleten vulkanikus eredetű dombok, illetve a nagyszőlősi Fekete-hegy által határolt tömböt a Tisza kelet–nyugati irányban szeli át. 2001-ben a térség 60 ezer fős lakosságának közel fele volt magyar származású. A tömb 25 településéből 20 magyar többségű, 15-ben a magyarok aránya 80 százalék feletti. A tömb központi településén, a ruha- és cipőiparáról ismert, 25 ezres Nagyszőlősön a magyarság aránya csupán 14 százalék.

A partiumi Szatmári tömb nyugaton Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével, északon a kárpátaljai Ugocsai tömbbel, keleten Szatmár megye hegylábi, román többségű községeivel, délen pedig a Nagykárolyi és a Szilágysági magyar tömbbel határos. Területe az Alföld partiumi folytatásában a Szamos és a Túr folyó által kialakított Szamosközre, az Ugocsai-síkra, valamint az Erdődi-magassíkra terjed ki. A tömb közel 170 ezer fős népességet koncentrál, melynek 43 százaléka, 71 ezer fő magyar nemzetiségű. A tömb 19 községet foglal magában, közülük a 8 magyar többségű a tömb központjától, a 37 százalékos magyarságaránnyal rendelkező Szatmárnémetitől északra helyezkedik el. A 93 ezer fős város egyben Szatmár megye első számú települése is, fontos gazdasági, kulturális és oktatási központ.

A partiumi Nagykárolyi tömb északnyugaton Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével, északkeleten a Szatmári tömbbel, keleten és délen pedig a Szilágysági és az Érmelléki magyar tömbökkel határos. Területe északon Érmellék északi részére, a Krasznaközre, délen pedig a Szilágyság és az Érmellék közötti átmeneti kistájra, a Tasnádi-halomvidékre terjed ki. A tömb 19 községe összesen 65 ezer fős népességet koncentrál, melynek közel fele magyar nemzetiségű. A tömb magyar (7 db) és román (11 db) többségű községei térszerkezetileg jól elkülönülnek: előbbiek az államhatár közelében tömörülnek, félkör alakban körbevéve utóbbiak által. A tömb központja a mintegy 20 ezer lakosú, enyhe (54 százalékos) magyar többségű Nagykároly, mely a helyi magyarság számára kitüntetett pozícióval bír a gazdaság, a kultúra és az oktatás terén.

A partiumi Szilágysági tömb a Réz-, és a Meszes-hegységek, a Szamos, valamint az Érmellék által közrezárt történeti Szilágyság északnyugati, magyarlakta területe. A tömb 28 községe összesen 153 ezer fős népességet koncentrál, melynek 36 százaléka magyar nemzetiségű. A magyarság 16 községben van többségben, arányuk mindössze 6 községben 70 százalék fölötti. A tömb legnépesebb városában, az 56 ezer fős Zilahon a magyarság aránya csupán 15 százalék, de a tömb legnépesebb magyar többségű községében, a 7 ezer fős Szilágycsehen is csak jelképes a magyar többség.

A Bihari-Érmelléki tömb a romániai Bihar megye északi fekvésű, Magyarországgal szomszédos határtérségében elhelyezkedő községeit és egy Szatmár megyei községet (Piskolt) foglal magában. A tömb északi része az Alföld partiumi folytatásában fekvő Ér-völgyére, délen pedig a Berettyó-sík kistájra terjed ki. Megőrizve magyar többségét, az Érmellék a legnagyobb kiterjedésű összefüggő tömböt alkotja a Partiumban: 16 községe összesen 77 ezer fős népességet koncentrál, melynek 61 százaléka magyar nemzetiségű. Magyar többségű községei (12 db) jobbára az államhatár közelében helyezkednek el, míg a csekély számú román többségű községe (4 db) az átmenetet jelenti a Szilágysági tömböt az Érmelléktől elválasztó, románok lakta településsáv irányába. A tömbnek két kisvárosi szintű központja van, a 10 ezer fős Érmihályfalva és a 11 ezer fős Székelyhíd, mindkettő stabil magyar többségű.

Bihari Hegyköznek a partiumi Nagyváradtól északkeletre, a Berettyó és a Sebes-Körös közén elterülő dombvidéket nevezzük, mely az Alföld és az Erdélyi-szigethegység találkozásánál fekszik, délről a Körös-vidéke, nyugatról a Bihari-síkság, északról az Érmellék, keletről pedig a Rézalja tájegysége határolja. A Bihari-Hegyközi tömb összlakossága megközelítőleg 220 ezer fő, melynek közel 30 százaléka, 65 ezer fő magyar származású. A tömb Nagyvárad nélküli, vidékies községeiben együttesen a 41 ezer fős összlakosság felét teszi ki a magyarság. A 7 magyar többségű község a tömb északi részén, az 5 román többségű pedig délen helyezkedik el. A tömb központja a 181 ezres lakosságszámú Nagyvárad, melynek 45 ezer fős magyarsága a város lakosságának a negyedét teszi ki. Nagyvárad történelmi jelentőségű város, a Partium egyik legfontosabb települése, a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja.

A partiumi Szalontai tömb községei az Alföld nyugati részén, a Körösök síkságán találhatók, területét északon a Nyárszegi Magassík, délen a Fehér-Körös, keleten a Csermői-magassík, nyugaton pedig a Körösköz határolja. A tömb 52 ezer fős népességéből a 18 ezer fős magyarság 35 százalékot tesz ki. A tömb 9 községéből a magyarság mindössze 2-ben van többségben. Központja a 17 ezer fős Nagyszalonta, melynek 10 ezer fős magyarsága a város 60 százalékát adja.

Kalotaszeg a Bánffyhunyad és Kolozsvár között mintegy 50 km hosszúságban elterülő történeti tájegység, melyet a Sebes-Körös és a Kalota vize fognak közre. A Kalotaszeg tömb a történeti Kalotaszeg tájegység 10 magyarlakta községét tömöríti. A tömb 42 ezer fős lakosságának 38 százaléka, 16 ezer fő magyar származású. A tömb 10 községéből mindössze háromban van magyar többség, kettőben 80 százalék körüli. A Kalotaszeg tömb központjában, a közel 9 ezer fős Bánffyhunyadon lakosság közel egyharmada magyar.

Aranyosszék Székelyföldtől nyugatra, az Erdélyi-medence délnyugati peremvidékének az Aranyos és Maros közé eső szakaszán található történeti tájegység. Az Aranyosszék tömb a történeti Aranyosszék Torda városától délre eső hat magyarlakta községét foglalja magában. A tömb 16 ezer fős lakosságából közel 6 ezer fő, a teljes lakosság 37 százaléka magyar származású. A tömb két magyar többségű községgel rendelkezik. A tömb nem rendelkezik városi jogállású településsel. A térség magyarságának a központja a körülbelül 1000 fős, egykori bányásztelepülés Torockó, mely ma főként a mezőgazdaságból és a turizmusból próbál megélni.

A történeti Vízmellék a Kis-Küküllő alsó folyószakaszát, a torkolattól Székelyföld határáig húzódó szakaszt jelenti. A Vízmellék tömbbe nem kizárólag a történeti Vízmellék települései foglaltatnak bele, hanem a mellékvölgyekben elérhető magyarlakta települések is. A Balavásár és Dicsőszentmárton között sorakozó községek ugyanakkor nem tartoznak a tömbhöz, mivel ezek térségileg már a marosszéki tömbhöz kapcsolódnak. A tömb lakosságszáma 54 ezer fő, melynek közel negyede, 13 ezer fő a magyar. 9 községéből mindössze 2-ben van többségben a magyarság. A tömb esetében nem lehet egyetlen települést sem központként megjelölni, mivel a községei más-más nagyvárosok vonzásában helyezkednek el.

Marosszék Székelyföld nyugati csücskében, az Udvarhelyszéki tömbtől nyugatra, Maros megye középső részén található. Térszerkezetét meghatározzák a térséget átszelő Maros, Nyárád és Kis-Küküllő folyók. A Marosszéki tömb településein összesen közel 350 ezer fő lakik, közülük 180 ezer fő, az összlakosság 52 százaléka magyar. A tömb 54 községéből 34-ben többségben van a magyarság, 23-ban az arányuk 70 százalék feletti. Marosszék legnagyobb települése, történelmi, oktatási, gazdasági, egészségügyi központja Marosvásárhely, népessége közel 130 ezer fő, melyből a magyarok aránya 45 százalék. A tömb Marosvásárhely mellett további négy várost is magába foglal, melyből háromban a magyarok aránya 70 százalék fölötti.

Udvarhelyszék Hargita megye és egész Székelyföld nyugati részén helyezkedik el, északkeleten a Gyergyói, keleten a Csíki, délkeleten a Háromszéki, nyugaton pedig a Marosszéki tömbbel határos. Területe kiterjed a Nagy-Küküllő és a Fehér-Nyikó völgyére, továbbá a Kis- és Nagy-Homoród, valamint a Vargyas patakok mentére. Az Udvarhelyszéki tömb 26 községet foglal magába 115 ezer fős teljes lakossággal, melynek közel 95 százaléka magyar nemzetiségű. A 26 község közül 25-ben jelentős többségben vannak a magyar nemzetiségűek, 22-ben pedig a 90 százalékot is meghaladja a magyarság aránya. Az Udvarhelyszéki tömb központja Székelyudvarhely, Hargita megye második legnépesebb városa, Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja, 33 ezer lakosának 95 százaléka magyar.

A Gyergyószéki tömb Székelyföld és Hargita megye északi részén helyezkedik el, északon Suceava, keleten Neamt, nyugaton Maros megyékkel, délen az Udvarhelyszéki és Csíkszéki tömbökkel határos. Területét nagyrészt a Hargita-hegység, a Görgényi-havasok és a Keleti-Kárpátok központi hegycsoportja, valamint a Maros felső völgyszakasza közé ékelődő Gyergyói-medence fedi le. A 70 ezer fős tömb lakosságának közel háromnegyede, körülbelül 50 ezer fő magyar nemzetiségű. A tömb 12 községéből 8-ban (jelentős) többségben van a magyarság. A térség központja a 17 ezres, 88 százalékban magyarok által lakott Gyergyószentmiklós, Hargita megye harmadik legnépesebb városa.

A Csíkszéki tömb Székelyföld és Hargita megye keleti részén, az Erdély keleti peremének számító Csíki-medencében helyezkedik el. Északon a Gyergyószéki tömbbel és Neamt megyével, keleten Bákó megyével, délen a Kovászna megyei Sepsiszéki és Kézdiszéki tömbökkel, nyugaton pedig az Udvarhelyszéki tömbbel határos. Területéhez tartozik a Bákó megyei, de történetileg Erdélyhez tartozó, magyar többségű Gyimesbükk is. A Hargita megye déli szélén található Kászoni-medence települései ugyanakkor már nem a Csíkszéki, hanem a szomszédos Kézdiszéki tömbhöz tartoznak. A tömb területén összesen 110 000 ezer fő él, a magyarság aránya 86 százalék. A 25 községből 24-ben többségben van a magyarság, 21-ben arányuk 90 százalék fölötti. A tömb, egyben Hargita megye központjában, a 38 ezres Csíkszeredában 81 százalék a magyarság aránya.

A Kézdiszéki tömb Kovászna megye keleti részét foglalja magában, északon a Csíkszéki tömbbel, keleten Vrancea és Bákó megyével, délen Brassó és Buzau megyével, nyugaton pedig a Sepsiszéki tömbbel határos. A tömb a történelmi Kézdiszék mellett a szintén Kovászna megyei történelmi Orbaiszék, valamint a Hargita megyei Kászoni-medence településeit magában foglalja. A tömb 80 ezer fős lakosságának 85 százaléka magyar származású. A tömb területén 20 község található, melyek mindegyikében meghaladja az 50 százalékot a magyar lakosság aránya, 15-ben pedig a 90 százalékot is. Kézdiszék központja Kézdivásárhely, a Kárpát-medence legkeletibb fekvésű magyar többségű városa. Kereskedelmi, ipari és szolgáltatói szerepe mellett művelődési és oktatási szerepköre sem elhanyagolható. Közel 18 ezres lakosságának 90 százaléka magyar.

A Sepsiszéki tömb a Tusnádi-szoros és a Barcaság között elhelyezkedő Olt völgyét, valamint a Baróti-medencét foglalja magában. Északon az Udvarhelyszéki és Csíkszéki tömbökkel, keleten a Kézdiszéki tömbbel, délen és nyugaton pedig Brassó megyével (illetve a Barcasággal) határos. A tömbben összesen 120 ezer fő él, melynek háromnegyedét alkotja a 90 ezer fős magyarság. 25 községéből 19-ben van többségben a magyarság, 12-ben arányuk a 90 százalékot is meghaladja. A tömb központja Sepsiszentgyörgy, a történelmi Háromszék legjelentősebb városa, Kovászna megye székhelye, Erdély legnagyobb magyar többségű városa. 53 ezer fős lakosságának 77 százaléka magyar.

A vajdasági Tiszamenti tömb a történelmi Bácska északkeleti és a történelmi Bánság északnyugati, Tisza menti településeit tömöríti, a magyar határtól Bácsföldvárig. Területe az Észak-bánsági körzet öt, valamint a Közép-bánsági és a Dél-bácskai körzet egy-egy községére terjed ki, ám nem minden község esetében tartalmazza azok minden települését. A tömb teljes népessége meghaladja a 125 ezer főt, melynek 60 százaléka (76 ezer fő) a magyar származású. A tömböt 37 település alkotja, közülük 28 magyar többségű, 22-ben a magyarság aránya meghaladja a 80 százalékot. A tömb központja, egyben a vajdasági magyarság egyik kulturális központja a Tisza jobb partján fekvő, 19 ezer fős Zenta, ahol lakosság bő háromnegyede magyar nemzetiségű.

Az Észak-bácskai tömb a történelmi Bácska középső részén fekvő magyarlakta településeket észak-déli irányban fűzi fel. A tömb településeinek többsége közigazgatásilag az Észak-bácskai körzethez tartozik, de a Dél-bácskai körzetek néhány települése is a tömb részét képezi. A tömb 200 ezres lakosságának körülbelül 43 százaléka, 86 ezer fő a magyar. 28 településéből 19 magyar többségű, 10-ben a magyarság aránya a 80 százalékot is meghaladja. A térség legnépesebb városa a közel 100 ezres, 30 százalékos magyarsággal bíró Szabadka, jelentős közigazgatási, kulturális, oktatási és gazdasági centrum. A tömb legnépesebb, magyar többségű városa a több mint 14 ezres, 55 százalékban magyarok által lakott mezőváros, Topolya.

A Nyugat-bácskai tömb a Vajdaság északnyugati részén, a magyar határhoz közel helyezkedik el. Nyugat felől a Duna határolja el Horvátországtól, keletről és délről pedig az Észak-bácskai körzet, valamint a Dél-bácskai körzet fogja közre. A tömb a Nyugat-bácskai körzet 4 községének 37 településéből nyolcat foglal magába. Közülük 3 magyar többségű, 4 továbbiban 40 és 50 százalék közötti a magyarság aránya. A tömb lakosainak száma 63 ezer fő, melyből a magyarság számaránya 18 százalék. A térség közigazgatási, gazdasági, oktatási és kulturális központja a 47 ezres Zombor, ahol a magyar lakosság mindössze 6 százalékot tesz ki.

A Drávaszögi tömb Horvátország keleti határainál, a Duna és a Dráva folyók által közrefogott síkvidéken elterülő, történelmi Drávaszög keleti, magyarlakta településeit foglalja magában. A tömb lakosainak száma Eszékkel együtt 92 ezer fő, melyből csupán 4500 fő a magyar. Eszék nélkül ez a szám 8 ezer fő, melynek közel fele magyar nemzetiségű. A tömb 12 településéből 6-ban többségben vannak a magyarok. A tömbnek központi települése nincs, a legközelebbi nagyváros a 84 ezer lakosú Eszék, ahol a magyarság számaránya már nem éri el az 1 százalékot sem.